1.

1 Énekek éneke, mely Salamoné.

2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; &mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

3 A te drága kenetid jók illatozásra; &a te neved kiöntött drága kenet; &azért szeretnek téged a leányok.

4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! &Bevitt engem a király az ő ágyasházába; &örvendezünk és vígadunk te benned, &előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, &méltán szeretnek téged.

5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; &mint Kédár sátrai [és] Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; &az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, &a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - &a magam szőlőjét nem őriztem.

7 Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret, &hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; &mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! &jőjj ki a nyájnak nyomdokain, &és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

10 Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, &a te nyakad a gyöngysorokban.

11 Arany lánczokat csinálunk néked, &ezüstből csinált gyöngyökkel.

12 Mikor a király az ő asztalánál ül, &nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

13 [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, &mely az én kebeleim között hál.

14 [Mint] az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, &[olyan] nékem az én szerelmesem.

15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, &a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.

16 Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, &és a mi nyoszolyánk zöldellő.

1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.

2 Mint a liliom a tövisek közt, &olyan az én mátkám a leányok közt.

3 Mint az almafa az erdőnek fái közt, &olyan az én szerelmesem az ifjak közt. &Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; &és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

4 Bevisz engem a borozó házba, &és zászló felettem a szerelme.

5 Erősítsetek engem szőlővel, &üdítsetek fel engem almákkal; &mert betege vagyok a szerelemnek.

6 Az ő balkeze az én fejem alatt van, &és jobbkezével megölel engem.

7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: &fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet &addig, a míg akarja.

8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, ő jő, &ugrálva a hegyeken, &szökellve a halmokon!

9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. &Ímé, ott áll a mi falunkon túl, &néz az ablakon keresztül, &tekintget a rostélyokon keresztül,

10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: &kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

11 Mert ímé a tél elmult, &az eső elmult, elment.

12 Virágok láttatnak a földön, &az éneklésnek ideje eljött, &és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

13 A fügefa érleli első gyümölcsét, &és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; &kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj [hozzám!]

14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban, &a magas kőszálnak rejtekében, &mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; &mert a te szód gyönyörűséges, &és a te tekinteted ékes!

15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, &a kik a szőlőket elpusztítják; &mert a mi szőlőink virágban vannak.

16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, &a ki a liliomok közt legeltet.

1 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem, &keresém őt, és meg nem találtam.

2 Immár felkelek és eljárom a várost, &a tereket és az utczákat, &keresem azt, a kit szeret az én lelkem; &keresém őt, és nem találám.

3 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:] &Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?

4 Alig mentem vala el azoktól, &mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret. &Megragadám őt, el sem bocsátám, &mígnem bevivém őt anyám házába, &és az én szülőmnek ágyasházába.

5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasira, &fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, &valamíg ő akarja.

6 Kicsoda az, a ki feljő a pusztából, &mint a füstnek oszlopa? &mirhától és tömjéntől illatos, &a patikáriusnak minden [jó illatú] porától.

7 Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja, &hatvan erős [férfi] van körülötte, &Izráelnek erősei közül!

8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, &kinek-kinek oldalán fegyvere, &az éjszakának félelme ellen.

9 Hálóágyat csinált magának Salamon király &a Libánus fáiból.

10 Oszlopait ezüstből csinálta, &oldalát aranyból, ágyát biborból, &belső része ki van rakva szeretettel, &a Jeruzsálemnek leányi által.

1 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, &a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; &a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, &melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.

2 A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához, &melyek a fördőből feljőnek, &melyek mind kettősöket ellenek, &és nincsen azok között meddő.

3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, &és a te beszéded kedves, &mint a pomagránátnak darabja, [olyan] a te vakszemed &a te fátyolod alatt.

4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, &a mely építtetett fegyveres háznak, &a melyben ezer paizs függesztetett fel, &mind az erős vitézek paizsai.

5 A te két emlőd [olyan,] mint két vadkecske, &egy zergének kettős fia, &a melyek a liliomok közt legelnek.

6 Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, &elmegyek a mirhának hegyére, &és a tömjénnek halmára.

7 Mindenestől szép vagy, én mátkám, &és semmi szeplő nincs benned!

8 Én velem a Libánusról, én jegyesem, &én velem a Libánusról eljőjj; &nézz az Amanának hegyéről, &a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, &az oroszlánoknak barlangjokból, &a párduczoknak hegyeiről.

9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, &megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, &a te nyakadon való egy aranylánczczal!

10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! &mely igen jók a te szerelmeid! [jobbak] a bornál, &és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!

11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, &méz és tej van a te nyelved alatt, &és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.

12 [Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem! &[mint a] befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!

13 A te csemetéid gránátalmás kert, &édes gyümölcsökkel egybe, &cziprusok nárdusokkal egybe.

14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, &mindenféle temjéntermő fákkal, &mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.

15 Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, &melyek folynak a Libánusról.

1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, &szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, &eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, &iszom az én boromat az én tejemmel. &Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!

2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, &[és ímé] az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, [mondván:] &Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, &én galambom, én tökéletesem; &mert az én fejem megrakodott harmattal, &az én hajam az éjszakának harmatjával!

3 [Felelék én:] Levetettem ruhámat, &hogy-hogy öltözhetném fel? &Megmostam lábaimat, &mimódon keverném azokat [a porba?]

4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán, &és az én belső részeim megindulának ő rajta.

5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, &és az én kezeimről mirha csepeg vala, &és az én ujjaimról folyó mirha &a závár kilincsére.

6 Megnyitám az én szerelmesemnek; &de az én szerelmesem elfordult, elment; &az én lelkem megindult az ő beszédén: &keresém őt, de nem találám, &kiáltám őt, de nem felele nékem!

7 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik, &megverének engem, megsebesítének engem, &elvevék az én felöltőmet tőlem &a kőfalnak őrizői.

8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &ha megtaláljátok az én szerelmesemet, &mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!

9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett, &oh asszonyoknak szépe? &Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett, &hogy minket ilyen igen kényszerítesz?

10 Az én szerelmesem fejér és piros, &tízezer közül is kitetszik.

11 Az ő feje, [mint a] választott drága megtisztított arany; &fodor haja fekete, mint a hollónak.

12 Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, &melyek tejben fürödnek, &[szép] teljesen helyheztettek.

13 Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, &a melyek illatos plántákat nevelnek; &az ő ajkai liliomok, &melyekről csepegő mirha foly.

14 Az ő kezei aranyhengerek; &melyek befoglaltattak topázba; &az ő teste elefántcsontból való mű, &zafirokkal megrakva.

15 Az ő szárai márványoszlopok; &melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; &az ő tekinteti, mint a Libánus; &tetszetes mint a czédrusfa.

16 Az ő ínye édességek, &és ő mindenestől fogva kívánatos! &Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, &oh Jeruzsálemnek leányai!

17 Hová ment a te szerelmesed, &oh asszonyoknak szépe? &hová fordult a te szerelmesed, &hogy keressük őt veled együtt?

18 Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, &a drága füveknek táblái közé, &hogy lakozzék a kertekben, &és liliomokat szedjen.

1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,] &kedves, mint Jeruzsálem, &rettenetes, mint a zászlós tábor.

2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, &mert azok megzavarnak engem. &A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, &melyek a Gileádról szállanak alá.

3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, &melyek feljőnek a fördőből, &melyek mind kettősöket ellenek, &és meddő azok között nincsen.

4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, &a te fátyolod alatt.

5 Hatvanan vannak a királynék, &és nyolczvanan az ágyasok &és számtalan a leányzó.

6 És az én galambom, az én tökéletesem, &az ő anyjának egyetlenegye, &az ő szülőjének választottja. &Látják a leányok, és boldognak mondják őt, &a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.

7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, &szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, &rettenetes, mint a zászlós tábor?

8 A diófás kertekbe mentem vala alá, &hogy a völgynek zöld fűveit lássam; &hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, &és a pomagránátfák virágzanak-é?

9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem &az én nemes népemnek díszhintajába.

1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, &oh fejedelem leánya! &A te csípőd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyűk, &mesteri kezeknek míve.

2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, &nem szűkölködik nedvesség nélkül; &a te hasad [mint a] gabonaasztag, &liliomokkal körül kerítve.

3 A te két emlőd, [mint] két őzike, &a vadkecskének kettős fiai.

4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; &a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; &a te orrod hasonló a Libánus tornyához, &mely néz Damaskus felé.

5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, &és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, &a király is megköttetnék fürteid által!

6 Mely igen szép vagy és mely kedves, &oh szerelem, a gyönyörűségek közt!

7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához, &és a te emlőid a [szőlő]gerézdekhez.

8 Azt mondám: felhágok a pálmafára, &megfogom annak ágait: &és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, &és a te orrodnak illatja, mint az almának.

9 És a te ínyed, mint a legjobb bor, &melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, &mely szóra nyitja az alvók ajkait.

10 Én az én szerelmesemé vagyok, &és engem kiván ő!

11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, &háljunk a falukban.

12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe, &lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, &ha kinyílott-é virágja, &ha virágzanak-é a gránátalmafák: &ott közlöm az én szerelmimet veled.

1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, &hogy téged kivül találván megcsókolnálak; &még sem útálnának meg engem.

2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, &te oktatgatnál engem, &én meg borral itatnálak, fűszeressel, &gránátalma borral.

3 Az ő balkeze az én fejem alatt, &és jobbkezével megölel engem.

4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, &mígnem ő akarja?

5 Kicsoda ez a ki feljő a pusztából, &a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik? &Az almafa alatt költöttelek fel téged, &ott szült téged a te anyád, &ott szült téged a te szülőd!

6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, &mintegy pecsétet a te karodra; &mert erős a szeretet, mint a halál, &kemény, mint a sír a buzgó szerelem; &lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: &a folyóvizek sem boríthatnák azt el: &ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, &[mégis] megvetnék azt.

8 Kicsiny húgunk van nékünk, &a kinek nincsen még emlője; &mit cselekedjünk a mi húgunk felől, &a napon, melyen arról szót tesznek?

9 Ha ő kőfal, &építünk azon ezüstből palotát; &ha pedig ajtó ő, &elrekesztjük őt czédrus-deszkával.

10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kőfal, &és az én emlőim, mint a tornyok; &akkor olyan leszek ő előtte, &mint a ki békességet nyer.

11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, &adta az ő szőlejét a pásztoroknak, &kiki annak gyümölcséért hoz &ezer-ezer ezüst [siklust.]

12 Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: &az ezer [siklus,] Salamon, tiéd legyen, &a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.

13 Oh te, a ki lakol a kertekben! &A te társaid a te szódra figyelmeznek; &hadd halljam [én is.]

14 Fuss én szerelmesem, &és légy hasonló a vadkecskéhez, &vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!